AmforaCopy logo Múltunk a mélyből
amfora amfora amfora amfora amfora amfora amfora

Mediterrán amfórák

Az alábbiakban szeretnék egy rövid áttekintésbe fogni a mediterrán amforák főbb csoportjairól, típusairól. Természetesen ez a bemutatás nagyon messze áll a teljességtől, de a főbb csoportok, gyakori típusok egy-egy képviselőjét igyekeztem összegyűjteni.

Föníciai és pun amforák. A mediterrán civilizációk bronzkori felvirágzását (hettiták, mükénéiek, kánaániták, újbirodalmi Egyiptom) követő háborúkkal és gazdasági, kulturális hanyatlással terhelt korszakból a mai Szíria, Libanon és Izrael partvidékén élő föníciaiak az elsők között álltak talpra. Kereskedelmük a 9-8. századtól egyre nyugatabbra terjeszkedett, ezzel egyidejűleg gyarmatvárosokat létesítettek Észak Afrikában (Karthágó, Utika), Ibériában, Szardínián (Tharrosz, Nora), Szicíliában (Panormosz, Motüé) sőt Afrika atlanti partjánál (Lixusz). A kereskedelemben a fémek, textíliák és parfümök mellett fontos szerepe volt a bornak és az olajnak is. Ezeket már a föníciaiak is amforákba csomagolták. A 8-6. századi típusok jellemzője, hogy a test hengeres oldalú, ovális, vagy csúcsosodó aljú, öblös, zsák-szerű. A föníciai amforáknak gyakorlatilag nincs nyakuk, a két kerek fül a vállnál található. Nem csak a keleti anyavárosokban, hanem a nyugati gyarmatokon is készítették őket. Tipológiai rendszerüket F. Mana dolgozta ki, bár később tovább bontották rendszerét, máig használatos. A Kr.e. 6. századtól Karthágó fokozatosan kiterjesztette uralmát a nyugati gyarmatokra, amelynek logikus folyománya lett a görögökkel, később a rómaiakkal való összeütközés. A Kr.e. 6. század közepétől a közös gazdasági és politikai érdek hatására egyes etruszk városállamok szövetségre léptek a karthágóiakkal. Nem véletlen, hogy a 7-6. század etruszk amforái pun hatást mutatnak. Az egykori etruszk tengeri érdekeltség jelentőségét mutatja, hogy Dél-Franciaországban még a Massalia (Marseille) görög gyarmatváros 600 körüli alapítása után is az etruszk amforák kiemelkedő arányban vannak jelen. A Kr.e. 3-1. századra jellemző a Mana C típus. Ezt megnyúlt, hengeres alakja, rövid nyaka és kihajló pereme alapján könnyű felismerni.

A kései pun történelem szempontjából azért érdekes ez a típus, mert töretlen létezése jelzi, hogy Karthágó pusztulása (Kr.e. 146.) után a Rómának behódolt pun városok és arisztokrácia gazdasági jelentősége továbbra is jelentős volt.

Korinthoszi A Korinthoszi B Khioszi
Korinthoszi A Korinthoszi B Khioszi

Korai görög amforák. A görögök kis késéssel követték a föníciaiak nyomdokait a Nyugat felfedezésében. Az egymástól politikailag független városállamok változó intenzitással kapcsolódtak bele a gyarmatosításba, melynek eredménye egymástól és az anyavárostól is független városok hálózata lett. A korinthosziak, milétosziak, szamosziak, fókaiaiak nem csak a gyarmatosításban, de a tengeri kereskedelemben is élen jártak. A gyarmatosítás eredményeként a városállamok piacot nyertek, illetve könnyebben hozzáférhettek a nyersanyagokhoz is. A Kr.e. 7-6. századtól egyre gyakoribbak az amforák és a hajóleletek is. Ez a kereskedelem nagyságrendjének növekedését tükrözi. A korszak két gyakori típusa a korinthoszi A és B amforák (különösen az utóbbiak). A föníciaiaktól eltérően ezeket orsó alakú test, magasabb nyak és a vállat a perem alatti nyaki részhez kapcsoló fülek jellemzik. A korinthoszi kerámiát fakó, zöldes-szürke agyagáról viszonylag könnyű felismerni. Szintén jellegzetesek a khioszi boros amforák, amelyek testét gyakran festett hurok díszíti. Természetesen a kereskedelem meglehetősen összetett rendszeréből adódóan egy korinthoszi amforát más polisz kereskedője is szállíthatott. Az aiginai kereskedők például jelentősek voltak, de ők szinte csak közvetítők, illetve szervezők voltak. A korinthoszi B amfora orsó alakú teste különösen jól bevált a tengeri szállításban, mivel jól el lehetett őket helyezni több rétegben is a nagyobb hajókon. Ennek nyomán más városokban is készítettek hasonló alakú, de részleteiben azért különböző amforákat. Jó példa erre a massaliai amforák esete, amelyeket leginkább csillámot is tartalmazó agyaguk alapján lehet elkülöníteni. Az utóbbi termékek Dél-Franciaország partjai mentén nagy számban kerültek elő, de néhány példány a Rhône völgyében haladó kereskedelmi úton Burgundiáig, sőt, attól északabbra is eljutott.

Szerző: Dr. Tóth J. Attila